NAPI LELKI MENÜ 2016.6.6

^{Lukács evangéliuma 2 -} A kisbaba születése után a szülőknek első útjuk volt a templomba, hogy bemutassák gyereküket Istennek. Addig, míg ez nem történt meg nem lehetett meglátogatni őket.

Jézust, a tisztulási napok letelte után vitték fel szülei Jeruzsálembe, hogy bemutassák Istennek és megtörténjen a körülmetélés mellett a névadás, amit ma nálunk keresztelésnek nevezünk. Manapság milyen kevesen igénylik ennek az áldott sákramentumnak szolgálatát. Az ÚR parancsba adta tanítványainak, hogy a bűnök bocsánatára kereszteljenek meg minden népet, hogy aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz az elkárhozik. Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát kellett áldozatul bemutatni Istennek.

Az ÚR Jézus Krisztus sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.

Mi ne tartozzunk az ellenmondók közé. Amennyiben még nem történt meg, keresztelkedjünk meg és kereszteltessük meg szeretett gyerekeinket is, hogy mindannyian üdvözülhessünk, hogy mindenkinek a világra jötte és távozása, ahogyan Siemonnak és Annának áldott és békés lehessen az Úrban. Ámen  

²¹Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. ²²Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;” ²⁴és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” ²⁵Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. ²⁷A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, ²⁸akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ²⁹„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, ³⁰mert meglátták szemeim üdvösségedet, ³¹amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, ³²hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” ³³Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, ³⁴Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, ³⁵- a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.” ³⁶Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, ³⁷és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. ³⁸Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. ³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.