NAPI LELKI MENÜ 2016.8.6 Lk 21,1-4 alapján

Egy egyetemista iskolatársam, egyszer szünidőben elment Angliába, hogy pénzt keressen további tanulmányaihoz, hogy felszabadítsa szüleit e teher alól. Megérkezte után a szálláshelyén böngézte a hirdetéseket, hogy hol találhat munkát magának. Felhívta vagy felkereste mindazokat a munkaadókat, akik feltették a hirdetéseket, de minden hely már el volt foglalva. Így ment ez napról napra, míg el nem határozta, hogy hazautazik, mert fogyóban van minden feleslege. Csüggedten és szomorúan ballagot a szálláshelyére, hogy összeszedje dolgait, míg meg nem pillantott egy nyitott templomot. Bement az Isten házában, imádkozott és kijövet minden megmaradt pénzét bedobta a perselybe. Szobájában csomagolás közben ránézett az újságokra és észrevett egy hirdetsét, amelyen még eddig nem érdeklődött. Felhívta az illetőt, aki örömmel felfogadta és munkába állította. A munkaadója és családja nagyon megszerette az egyetemistát, gazdagon megjutalmazta és minden évben visszahívta. Így áldotta meg őt az ÚR.

Az igében szereplő özvegyasszony mindenét bedobta a perselybe, mindenét feláldozta Istennek, nem úgy mint a többiek, akik csak feleslegükből adakoztak.

Mi vajon mennyit adunk Istennek, mennyit áldozunk Istennek? Bizony csak a feleslegünkből adunk, de van úgy, hogy még abból sem. Ő viszont a legdrágábbat kínálja nekünk, az Ő egyszülött Fiát, az ÚR Jézus Krisztust áldozta fel értünk. Képesek vagyunk felfogni ezt a mérhetetlen áldozatát, amit hozott értünk? Áldozzunk hát mi is Istennek tiszta szívvel és jó kedvel, mert a tiszta szívű és a jókedvű adakozót megáldja, szereti az ÚR! Ámen